Miscellaneous
Egy fiatal illinois-i szenátor – sovány, beesett arcú fekete fiatalember – 2008-ban villogó szemekkel kiáltotta, „Yes We Can!” – és még Magyarországról is úgy tűnhetett, van remény. Megfigyelési botrányokon, félrekezelt gazdasági válságon és háborúkon túl, a klímaválságon és a pandémia lezárultán innen nehéz visszaemlékezni, milyen elsöprő lelkesedést váltott ki, amikor az Egyesült Államok 2008-ban, története során először, afroamerikai elnököt választott. Barack Obama elragadó szónoklatai, szellemessége, higgadtsága, emelkedett retorikája, a „HOPE” logó hatása elementáris volt; sokak számára most is maga a megtestesült normalitás, tisztesség, jóakarat. De öröksége visszás, mítoszának a cáfolata könyvtárnyi: növekvő egyenlőtlenség; minden korábbinál megosztottabb amerikai belpolitika; kereskedelmi háború Kínával; irtózatos válság a Közel-Keleten. Hogyan értékeli elnökségét? És mit kezdjünk mi a beváltatlan reményekkel? Mit tanít példája a modern amerikai politika természetéről? A Partizán Olvasókör e havi adásában Gulyás Márton és Sipos Balázs Obama elnök memoárjáról, az Egy ígéret földjéről beszélget.Tetszett az adás? Akkor szállj be a finanszírozásunkba, legyél patronálónk, és férj hozzá az extra tartalmakhoz is: https://www.patreon.com/partizanpolitika Egyszeri, vagy rendszeres banki átutalásos támogatással is segítheted a finanszírozásunkat! Számlaszám (Partizán Alapítvány): 16200106-11669030 Közlemény: Támogatás Külföldről: IBAN: HU68 1620 0106 1166 9030 0000 0000 BIC/SWIFT kód: HBWEHUHB Kövess minket Instán: https://www.instagram.com/partizanpolitika/Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz:https://www.facebook.com/groups/partizantarsalgo★ Support this podcast on Patreon ★